2010. november 8., hétfő

A létezés csókja 3.


– Tetszik ez a név, vagy csak ez jutott először az eszedbe? – kérdezte, amikor negyed órával később végiggyalogoltunk a főút mentén. Hiába faggattam otthon, állította, hogy nem hes, de közben furcsán vágyódó tekintettel méregetett.

A nap perzselőn sütött le ránk a délelőtti óra ellenére is. Én egy melegítőalsót viseltem edzőcipővel, és ehhez illő, egyszerű pólóval. Kicsit topisan éreztem magam a sportos eleganciában feszítő Jhonny mellett, de nem akartam kiöltözni, amikor Sarahval találkozom.

– Ez jutott először az eszembe – kottyantottam ki meggondolatlanul az igazságot, majd hirtelen megtorpantam, és gyötrődve néztem rá. – Sajnálom. Tényleg. Tudom, hogy haragszol, tudom, hogy meg kellett volna kérdeznem téged is, de Sarah ott volt a vonal végén, és...

Elém lépett, fölém magasodott, és egy hosszú, erős mutatóujját a számra téve belém fojtotta a szót. Felnéztem rá, és csaknem engedtem a csábításnak, hogy elvesszek a mogyoróbarna szempárban, melynek mélységét csak ilyen közelről lehetett teljes bizonyossággal megállapítani.

– Nincs semmi baj! Megértem, és a Jhonny nem is olyan szörnyű név. Főleg, ha tőled hallom.

Elvörösödtem, és miközben a szívemet próbáltam kordában tartani, azon tűnődtem, hogy képes úgy nézni rám, mintha tetszene neki, amit lát.

– Egyáltalán tudod, ki Sarah? – kérdeztem suttogva, ujjával az ajkamon.

– Annyit tudok róla, amennyit leírtál.

Elégedetlenül ráncoltam a homlokomat, de nem találtam alkalmasnak az időpontot, hogy felvilágosítsam az újabb fejleményekről.

– Később elmesélem – szavaimra felcsillant a szeme, de nem tudtam, miért –, de most indulnunk kell!

Az út fél óra volt gyalog, mivel kocsi, és már bicikli híján kénytelenek voltunk a lábunkat használni. A hajamat lazán összefogtam a tarkómon, de még így is éreztem, ahogy néhány kósza izzadtságcsepp a rakoncátlan tincseimet a nyakamra tapasztják.

Oldalra néztem, de Jhonny a Robert-ruhában mintha légkondicionált helyiségben sétálgatott volna. Még a homloka sem fénylett, egyáltalán nem mutatta jelét, hogy melege lenne. Talán máshogy működik az anyagcseréje, gondoltam.

Amikor Sarahék lakása elé értünk – egy négyszintes emeletes ház második szintjén laktak –, meg akartam kérdezni még egyszer, hogy nem akar-e valamit enni, de valami ijesztő sebességgel suhant el az arcom előtt, és Jhonny fekete ingjén landolt.

Hangos ploccsanás hallatszott, mint amikor váratlanul valaki képébe öntenek egy pohár vizet. Jhonny, bár nem az arcába kapta, mégis csurom víz lett. Rám egyetlen csepp sem ment, az ő válla viszont csurom víz volt, ráadásul egy élénkrózsaszín anyag is oda volt tapadva a Robert-ingjéhez.

Valahonnan a fejünk felől csöndes kuncogás hallatszott, én pedig azonnal kapcsoltam, hogy ki lehetett a vizes lufi készítője. Döbbenten cikázott a tekintetem az elázott Jhonny és a hosszú, szőke hajú merénylő között.

– Sarah, ez nem volt szép tőled! – kiáltottam felháborodva, aztán leszedtem a rózsaszín lufidarabot Jhonny válláról. Úgy néztem a férfira, mintha időzített bomba lenne, mikor megkérdeztem. – Jól vagy?

Savanyúan rám mosolygott, miközben kirázta az ingjéből a vizet, amennyire tudta.

– Ne aggódj, egy ártalmatlan gumidarab nem fog halálra sebezni. Mellesleg – hajolt közelebb –, így legalább megint levetkőzhetek előtted.

– Miért akarnál levetkőzni előttem? – néztem fel rá bambán.

Türelmesen – hódítón – elmosolyodott.

– Mert...

Ezúttal én tettem a szájára a kezemet.

– Ki ne mondd! – szóltam rá. – Inkább menjünk be!

Elvettem a kezem, mielőtt a tenyerébe zárhatta volna. Gyorsan arrébb léptem, mintha tűz perzselt volna meg a közelében. Nem akartam visszanézni sem, majd jön utánam, ha akar, de amit mondott megállított.

– Éreztem.

A lépcsőházban jártam a lifteknél, de erre a szóra megtorpantam.

– Hogy mondod? – suttogtam meg sem fordulva.

Hallottam a lépteit. Magabiztos, határozott, ellenállhatatlan. A szívem a torkomban dobogott elzárva az utat a mélyebben tolongó kérdések előtt.

– Éreztem, mennyire elégedett vagy – súgta a fülembe erotikusan túlfűtött hangon. Lehelete bizsergette a fülem mögötti érzékeny bőrterületet. – Éreztem, hogy félsz, és nem érted, mi történik körülötted, de ettől függetlenül tetszett neked, ahogy ott feküdtem rajtad, az ágyadon!

Lassan lépett elém, én mégis úgy éreztem, mintha megpörgetett volna. A fejem szédült, tökéletesen a hatása alá kerültem. Tudtam, hogy sietnem kellene, mert néhány másodpercen belül Sarah valamilyen módon jelezni fogja, hogy ott van, és csak ránk vár, mégsem bírtam megmozdítani a végtagjaimat.

Jhonny lehajolt hozzám, a leheletét az ajkaimon éreztem, de nem mozdult tovább. A szemeim már lehunyva, ajkaim félig megnyílva várták, hogy végre egyesüljön az övével, ő azonban megállt. Beletelt néhány kijózanító pillanatba, hogy rájöjjek, az első lépést nekem kell megtennem.

Képtelen voltam rá.

Beharaptam az alsó ajkam, és kényszerítettem magam, hogy hátráljak egy lépést. Gyötrődve néztem rá, de ő csak elnézően elmosolyodott. Kinyitotta előttem a liftajtót, és önelégült ábrázattal megszólalt.

– Talán mégiscsak életben maradok...

Míg a liftben zötykölődtünk felfelé ezt a kemény két emeletet, egyfolytában a szavai visszhangoztak a fejemben. Kétségbeesetten döbbentem rá, hogy ez a férfi valóban úgy viselkedik, hogy számomra teljesen ellenállhatatlan legyen. Fizikai fájdalommal járna, ha nem adnám be a derekamat rövid időn belül...

6 megjegyzés:

Axika írta...

Benina..
OMG..
egyszerűen csodálatos volt, tényleg... úristen benina, imádtam, igazi kis csodát írtál, ahogy mindig.
Annyira tetszik Jhonny, amilyen kis önelégült flótás. Szeretem a karakterét, és,ahogy látom, vágyik a lányra.
Alig várom már azt a bizonyos részt is...
Az első fejezet előtti részt (már régen írtad azt hiszem) kissé szorongva olvasom vissza mindig, és megint sikerült igazomba hoznod
Már most áhítozik a holnapi frissed után, és reméli, hogy nem fog belehalni a kíváncsiságba:
Axika

Ps: alig várom akönyvedet már csak pár hét, de jó lesz;)

Névtelen írta...

benina!
Hol nevetek, hol dühös vagyok ezen a történeten. Akkor amikor olyan kínos helyzetbe került Jasmine a könyvtárban, komolyan a csajokra tudtam volna önteni a kezemben levő forró teát. Viszont minden egyes poén kacagtat, vidám, érzéki!
Imádom ezt a történetedet! Könyvben kéne megjelennie.
Jóéjt! :) Üdv, Timcsi

Névtelen írta...

Nagyon tetszik, hogy a "fantasztikus" elemek között mégis olyan valóságosnak tűnik a történet, teljesen beleélhetjük magunkat. Lelkesen olvasom ezt is, mint minden mást Tőled. (andi) :)

Vikky írta...

Szia!
Imádom, imádom, imádom! :)
Minden egyes sort, minden betűt!
Csodálatos a történet, valóban könyvként kéne megjelennie, bár azt lehet, hogy nem bírnám kivárni. ;)
Szeretem Jhonny-t :) belopta magát a szívembe.
Üdv, Viki

Névtelen írta...

Szia:)

Sokkal jobban tetszik mint a LE:) Itt nincs megkötve a kezed és olyan dolgokat és helyzeteket találsz ki amikkel könnyedén megszeretteted a karaktereid és a történeted:)
Jöhet a következő adag J&J:P

Dex

Lenaaa írta...

Szia Beni!

Végre folytatod ezt a történetet, jó sok volt a kihagyás, úh újraolvastam az elejétől.
Nagyon tetszett ez a rész. A vizibombás résznél nagyot nevettem.

Várom, hogy hogy alakul a történet a továbbiakban.
Léna