2010. november 27., szombat

Ölelő karjaiban, félelemmel takarózva… 3.





A zuhany jót tett a testemnek, Jhonny pedig a lelkemnek. A törölközőt végtelen óvatossággal tekerte a testem köré, közben folyamatosan beszélt, de már nem figyeltem, mit, csak a hanglejtéseire. Tökéletes kiejtése volt, mintha tőzsgyökeres let volna, mégis megmaradt benne a könnyed elegancia. Az a fajta volt, hogy ha elkezd beszélni egy partin, minden szempár rá szegeződik, képtelenség figyelmen kívül hagyni.

Olyan könnyedén emelt a karjaiba, mintha egy bábut tartott volna, nem az én – túl sok – kilóimat. Mire az ágyhoz értünk, már elaludtam. Feledve a gátlásaimat, magam mögött hagyva az őrületet mély kavargó álomba merültem.

A zöld szempár végigkísértett. A férfi arca torz mosolyra húzódott, és a mosolya egész a szemöldökén keresztülhatoló hegig folyt. Vörös haja az álomtenger hullámain lángra lobbant, a rám meredő pisztoly csövéből pedig egy zöld pikkelyes kígyó kapott felém, mintha meg akarna marni. A kígyónak lángoló fekete szemei, és hatalmas méregfogai voltak, melyekkel mélyen belemart a hátamba, amikor el akartam rohanni előle.

– Jasmine, én vagyok, minden oké – Jhonny hangja előbb jutott el hozzám, mint a szavainak az értelme.

Arra ébredtem, hogy átkarolja a vállamat, miközben én az álmomban valósnak vélt fájdalom elől menekülve feszítem magam hátrafelé. Amikor végre felébredtem, a testem ernyedten omlott a karjaiba, és elemi erővel rázott a zokogás. Nem tudtam, miért sírok, de olyan érzés volt, mintha egy gátat engedtem volna áttörni. Az elmúlt napon sokminden történt velem, ami több mint amennyit fel bírok dolgozni.

És Jhonny velem volt az őrületben. Rémesen nézhettem ki,a pillantása mégis telve volt rajongással, amikor végre abbahagytam a sírást és felnéztem rá. Több mint kellemes érzés volt.

– Most pedig... – szólalt meg vontatottan – ... mesélj a naplódnak!

Nem kérés volt, szolíd, de határozott parancs. Tudta, hogy minden éjjel írok bele. Tudta, hisz ő volt az. Most pedig azt akarja, hogy hangosan elmeséljem neki mindazt, amit egyébként leírni is alig mertem volna.

Farkasszemet néztünk a szobám félhomályában. Arrébb húzódtam, de nem annyira, hogy megszakadjon a testi kontaktus közöttünk. Szerettem az érintését. Szerettem, ahogy félresöpri a hajamat, hogy tisztán lássa az arcomat, mintha minden zavarná, ami ebben akadályozza.

Nem tudom már, mikor kezdtem vagy hol, de egyszerre azt vettem észre, hogy dől belőlem a szó. Egyik gondolat jött a másik után, és bár eleinte Saahról meséltem, későb addig hallgatott, hogy kibeszéltem a robbantót is.

– Csak állt velem szemben, és a pisztolyát rám szegezte. Különös volt az egész... – elbizonytalanodva elhallgattam egy pillanatra, Jhonny bátorítóan szorította meg a kezemet. – Először alkalma lett volna félrelökni enge, és továbbrohanni, de aztán valamiért megállt. Végigmért, és mintha... mintha örült volna. A téboly és az intelligencia sugárzott a szemeiből, és azt hiszem, ez a kettősség volt a legrémisztőbb benne. Ha okosan gyilkol, ésszerű logikával, az valamivel számomra félelmetesebb, mintha vaktában csinálná... Kész őrület az egész!

Annyira beleéltem magam a naplóírásba, hogy egész meglepődtem, amikor válaszreakcióként Jhonny odahajolt hozzám. Az óra odalenn az előszobában elütötte az éjfélt.

– Melletted vagyok. Most már soha többé nemleszel egyedül! – ígérte, én pedig éreztem, hogy teljesen elvesztem.

A pillantása megtelt érzelmekkel, ahogy rám nézett, az érintése olyan gyöngéd volt, ahogy végigsimított az arcomon, hogy könnyeket csalt a szemembe. Megtörtem. Az elveim, az érveim, hogy jobb lenne neki nélkülem, hirtelen az önzőségem vörös hálójába veszett. Nem érdekelt, mi a jó neki, az volt a fontos, hogy szükségem van rá.

Hirtelen előrehajoltam, és ajkaimat vadul az övére tapasztottam. Nem tűnt meglepettnek. Sőt, mintha elégedett lett volna, de már ez sem számított. Éreztem a testem köré fonódó erős karjait, a csókját, ami kitörölte a fejemből a vörös hajú merénylőt, és átadtam magam a pillanatnak, amit nekem szántak. A többit engedtem a feledésbe merülni.



2 megjegyzés:

www.facebook.com írta...

Fenomenális volt, köszi :D

Axi írta...

Tényleg csodálatos volt, annyira tetszett :) Ez a Jhonny.. hmm... imádom a karakterét!!!
Csodálatosan formálod, annyira köszönöm, hogy írsz :)